2011. január 23., vasárnap
Soto: Ki lépte át a Rubicont? Kis János: Orbán számára n...
Soto: Ki lépte át a Rubicont? Kis János: Orbán számára n...: "- Reflexió Kis János: Orbán számára nincs visszaút című, a Népszabadságban publikált eszmefuttatására - Tisztelt Kis János úr! Az eszmefut..."
Ki lépte át a Rubicont? Kis János: Orbán számára nincs visszaút
- Reflexió Kis János: Orbán számára nincs visszaút című, a Népszabadságban publikált eszmefuttatására -
Tisztelt Kis János úr!
Az eszmefuttatásaival nem érdemes vitatkozni, mert olybá tűnik, Önnek már nincsenek eredeti gondolatai. Ámde mégis szólok egy-két szót a korábbi érdemei okán.
Bizonyára ismeri Platón "barlanghasonlatát", ami a filozófiatörténet egyik leghíresebb szövege. Ön beleragadt Platón virtuális barlangvilágába és nem veszi észre, hogy a társadalmi folyamatok elhúztak a liberális köntösben díszelgő posztbolsevista őskövületek mellett.
Megértem, hogy nagy a riadalom az önök háza táján, mivel a pszeudoliberális hegemónia Európa-szerte kezd meginogni. Churchill tézise szerint: a demokrácia nem jó dolog, de nincs nála jobb. A demokrácia lényege a többségi akarat érvényesülése (kisebbségi jogvédelemmel). Az erkölcsi mélypontra süllyedt neoliberális körök vesztettek, amit képtelenek úriember módjára tudomásul venni. A hatalmi tébolyban szenvedő törpe minoritás hatalmas szürkeállománya csak húsz évig tudta manipulálni a többséget. Amint Bibó is megmondta, demokráciát csak demokratákkal lehet építeni. Önök azért vesztettek, mert demokratáknak nevezték magukat, de a tisztségviselőik nem rendelkeztek demokratához méltó erkölcsi minőséggel. Ellenben madárnak nézték a társadalmat.
Alea iacta est – mondta Julius Caesar, amikor a hadseregével átlépte a Rubicont. Orbán Viktor hiába lépné át az itteni Rubicont, mert az ország működését döntően befolyásoló transznacionális erőtér fölött nincs hatalma. Ha valaki átgázolt a demokrácia demarkációs vonalán, az a megtévesztés olimpiai csúcsát nyújtó pszeudoliberális had és személyesen Ön volt; például akkor, amikor a hazafiasságtól duzzadó parlamenti szereplése során bejelentette: unja már a vitát arról, hogy a Kossuth címeren legyen-e micisapka. Ha ez az európai erkölcsi normákkal szöges ellentétben álló bárdolatlan, iszonyúan sértő magatartás egy olyan ország parlamentjében történne, amelyikben a nemzeti önbecsülés halvány parazsa még pislákol, akkor a delikvens nem a saját lábán hagyná el az ország házát.
Végül óva intem a liberális hedonizmus nagy alakjait: nehogy totális letargiába zuhanjanak. Mi lenne akkor velünk? Akkor „nem maradna más csak a bőgatya, meg a fütyülős barack”, amint Landeszmann György főrabbi úr oly szellemesen felvilágosította a földönfutó magyarságot. A polgári demokrácia szabályai szerint semmi akadálya nincs, hogy a kitűnően képzett médiastratégáik az internacionalista testvériség égisze alatt a nagy tanító, Kun Béla módjára szórják a világmegváltó téziseiket a nép közé. És újfent utat mutassanak a mucsai provincializmus gödrébe süppedt magyar társadalomnak, hogy az - kiemelkedve a sötétségből - üdvrivalgások közepette ismét önökre szavazzon. Való igaz, némi aggodalomra ad okot, hogy a győzelem esélye aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához. De hátha!
Üdvözlettel,
Sótonyi József
Tisztelt Kis János úr!
Az eszmefuttatásaival nem érdemes vitatkozni, mert olybá tűnik, Önnek már nincsenek eredeti gondolatai. Ámde mégis szólok egy-két szót a korábbi érdemei okán.
Bizonyára ismeri Platón "barlanghasonlatát", ami a filozófiatörténet egyik leghíresebb szövege. Ön beleragadt Platón virtuális barlangvilágába és nem veszi észre, hogy a társadalmi folyamatok elhúztak a liberális köntösben díszelgő posztbolsevista őskövületek mellett.
Megértem, hogy nagy a riadalom az önök háza táján, mivel a pszeudoliberális hegemónia Európa-szerte kezd meginogni. Churchill tézise szerint: a demokrácia nem jó dolog, de nincs nála jobb. A demokrácia lényege a többségi akarat érvényesülése (kisebbségi jogvédelemmel). Az erkölcsi mélypontra süllyedt neoliberális körök vesztettek, amit képtelenek úriember módjára tudomásul venni. A hatalmi tébolyban szenvedő törpe minoritás hatalmas szürkeállománya csak húsz évig tudta manipulálni a többséget. Amint Bibó is megmondta, demokráciát csak demokratákkal lehet építeni. Önök azért vesztettek, mert demokratáknak nevezték magukat, de a tisztségviselőik nem rendelkeztek demokratához méltó erkölcsi minőséggel. Ellenben madárnak nézték a társadalmat.
Alea iacta est – mondta Julius Caesar, amikor a hadseregével átlépte a Rubicont. Orbán Viktor hiába lépné át az itteni Rubicont, mert az ország működését döntően befolyásoló transznacionális erőtér fölött nincs hatalma. Ha valaki átgázolt a demokrácia demarkációs vonalán, az a megtévesztés olimpiai csúcsát nyújtó pszeudoliberális had és személyesen Ön volt; például akkor, amikor a hazafiasságtól duzzadó parlamenti szereplése során bejelentette: unja már a vitát arról, hogy a Kossuth címeren legyen-e micisapka. Ha ez az európai erkölcsi normákkal szöges ellentétben álló bárdolatlan, iszonyúan sértő magatartás egy olyan ország parlamentjében történne, amelyikben a nemzeti önbecsülés halvány parazsa még pislákol, akkor a delikvens nem a saját lábán hagyná el az ország házát.
Végül óva intem a liberális hedonizmus nagy alakjait: nehogy totális letargiába zuhanjanak. Mi lenne akkor velünk? Akkor „nem maradna más csak a bőgatya, meg a fütyülős barack”, amint Landeszmann György főrabbi úr oly szellemesen felvilágosította a földönfutó magyarságot. A polgári demokrácia szabályai szerint semmi akadálya nincs, hogy a kitűnően képzett médiastratégáik az internacionalista testvériség égisze alatt a nagy tanító, Kun Béla módjára szórják a világmegváltó téziseiket a nép közé. És újfent utat mutassanak a mucsai provincializmus gödrébe süppedt magyar társadalomnak, hogy az - kiemelkedve a sötétségből - üdvrivalgások közepette ismét önökre szavazzon. Való igaz, némi aggodalomra ad okot, hogy a győzelem esélye aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához. De hátha!
Üdvözlettel,
Sótonyi József
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)